A Mesterséges Intelligencia tréningre idézése

Mostanában sok szó esik az MI/AI, azaz a Mesterséges Intelligenciáról. Úgy alakult, hogy egy vezetői tréning egyik gyakorlata során kénytelen voltam segítségül hívni, avagy megidézni az MI szellemét… a gondolatkísérlet megdöbbentő, felemelő és elgondolkodtató eredménnyel járt, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a történet gyökerei negyed évszázaddal korábbra nyúlnak vissza…

Még egyetemistaként kezdtem nagyobb csoportokkal játszatni a játékelméleti alapokra (fogolydilemma) támaszkodó játékot, ami a versengő magatartás korlátjaira és veszélyeire hívja fel a figyelmet. Kisebb csapatoknak kell dönteni, hogy a többi csapattal szemben versengő vagy együttműködő magatartást folytatnak-e, majd körről körre újra és újra döntést kell hozniuk. A játék pontozása erős késztetést ébreszt a csoportokban, hogy inkább versengjenek, hiszen -úgy tűnik- nagyobb profitot eredményez számukra, azonban ez a magatartás a többi csapatot is arra készteti, hogy vegye semmisnek a közjót szolgáló, együttműködési megoldást. A játékhoz ráadásul a száraz matematikai táblázat mellett mese is társul: autógyárakat képviselnek a játékosok, akik arról döntenek, hogy zöld, azaz környezetvédő megoldásra térnek-e át, ami gyorsan megtérül, ha az összes csapat tesz az ügyért, de jelentős veszteségeket generál az teljes iparágnak, ha kimaradnak a fejlesztésből. Ennek ellenére a gyakorlatban nagyon-nagyon ritka, hogy a teljes együttműködés kialakuljon, különösen az, hogy tartóssá váljon…

Szomorú modellezése ez annak, ami a nagybetűs életben történik, épp ezért nagyon tanulságos a résztvevők számára. Gyakoriak a felkiáltások a gyakorlatot követő megbeszélés (tréneri facilitáció mellett történő kiértékelés) során: „ezért tart ott a világ, ahol”. Trénerként igyekszünk erre a megélésre építve segíteni a résztvevőket, hogy keressék és vállalják az egyéni felelősségüket, illetve segítsék környezetüket ugyanebben, de úgy, hogy az valójában át is menjen, ne csak hatástalan szólamok legyenek javaslataik… legyen szó környezetvédelemről, vállalkozások közötti viszonyokról, cégen belüli osztályok közti vetélkedésről, vagy akár egy család tagjai között kialakuló játszámákról… mindegyikre jó modell tud lenni a játék.

Történt a minap, hogy egyik vezetői tréningcsoportomból betegség miatt kiesett egy résztvevő, így döntenem kellett, hogy kihagyom-e ezt a játékot, ami az előre meghatározott megrendelői célt erősen szolgálná, vagy más megoldást találok. A semmiből érkezett a válasz: miért ne üzemeltethetném én az egyik csoportot, mintegy mesterséges intelligencia szerepébe lépve?! A játéknak van jól bevált megoldása, ami előre rögzített szabályrendszerrel (algoritmus) meghatározható. A stratégia lényege, hogy pozitív nyitás után a döntésekkel következetesen jutalmazza a jó (együttműködő) és bünteti a rossz (versengő) viselkedést. Kiváló eredményre vezetett az ötlet megvalósítása:

Bár csak időszakos együttműködést sikerült kialakítania a csoportoknak, azaz a társadalmi optimumot nem értük el tartósan, mégis az MI hozta a legjobb eredményt. A körök közötti tárgyalások során pedig értékes kijelentések hangzottak el a számból, ahogy igyekeztem a mesterséges intelligencia szerepét tökéletesen, higgadt felnőtt módon, az érzelmek irracionalitását kizárva megformálni. Például ilyen válaszok hangzottak el a játékosok kérdéseire reagálva: „az én (MI) döntéseim nélkülözik az emberek érzelmeit, a múlt történéseire építve a jövőben az összes csapat számára leginkább optimális megoldást célzom, így következetes stratégiámmal igyekszem a közjavát szolgálni, ami csak akkor sikerül, ha ti is partnerek vagytok benne”

Érdekes belegondolni, hogy bár az érzelmek tesznek bennünket emberekké, mégis a sokszereplős, társadalmi léptékű kérdésekben az egyének érzelmeiből kutyult összkép mennyire eltér a racionálistól, optimálistól és fenntarthatótól… Talán az MI alkalmazása valóban segíthet ezeket a dilemmákat meg és feloldani, ha van rá fülünk és elfogadásunk. Számomra mindenképp tanulságos élmény volt, alig várom a ’következő találkozást a mesterséges intelligenciával’, még akkor is, ha csak a képzeletem szülte ezt a verzióját!