Ahogy telnek a napok, hetek, úgy változik, vagy éppen nem változik, lassul az élet. Bárhová is tekintek, elég keményen szembejön a negatív emberi megnyilvánulás, úgy a médiában, a közösségi oldalakon, a beszélgetések során vagy csak éppen a bolti viselkedésünkön keresztül. Mindenki találgat, kritizál, „nagyon tudja a tutit”. Kommentárok, nyilatkozatok tömkelege ontja a negatív és bíráló véleményeket. Az egyikük szidja az időseket, a másik politizál, a harmadik tolakszik, és még sorolhatnám. Persze vannak, akik teszik a dolgukat. Ki és miért viselkedik éppen így vagy úgy?

A gének, a családi neveltetés, a környezet, a körülmények mind-mind befolyásolják az életünket és a viselkedésünket. Azt szokták mondani, hogy „a bajban ismerszik meg a barát”. Pár hét korlátokkal teli élet után én ezt úgy fordítanám, hogy A BAJBAN ISMERED MEG ÖNMAGADAT!

Igazi tréning helyzet, csak túl nagy lett a csoport.

Húsz évet töltöttem a kereskedelemben, jó pár évet a felnőttképzésben és most trénerként dolgozom. Mindig is érdekelt az ember és az, hogy hogyan viselkedünk, mit teszünk és miért. Nagyon élveztem, amikor szinte már ránézésre megmondtam, hogy ki milyen típus, milyen személyiség. Elemeztem, kritizáltam, nagyon sokszor mutattam tükröt az embereknek és elégedett voltam, mert sokszor bizonyultak helytállónak az észrevételeim.

Aztán elgondolkodtam, hogy amíg így nagybuzgón mindenkinek „segítek”, én kimaradok a játékból. Ideje lenne megfordítanom azt a tükröt és egyszer úgy igazán belenézni, hogy én milyen vagyok, mit miért teszek, hogyan viselkedek. Az eredmény eléggé letaglózott. Már amennyire ezt racionálisan értékelni lehet. Az, amivel szembe néztem, az elején nem volt szívderítő.

Rengeteget segítettek az önismereti tréningek abban, hogy rájöjjek, mit miért teszek. Milyen erősségeim vannak és milyen fejlesztendő képességeim? Elfogadni önmagam, elfogadni mások szeretetét és továbbadni azt.

Van egy mondás, hogy mindenki csak annyira tud szeretni, amennyi szeretet befogadni képes. Viszont ha nem szeretjük önmagunkat, hogyan tudnánk másokat? Amikor ebben a bezártságban bármit is teszünk, az örök lenyomatot fog képezni a környezetünkön.

Csak azt tudom javasolni, hogy amennyire lehet, légy türelmes, önzetlen, segítőkész, támogató és szeretetteljes. Minden egyes cselekedetünk a jövőnk meghatározója lehet. Mi lesz így az üzlettel, mihez kezdek, miből fogok megélni? Valós és ijesztő kérdések. Kezdhetjük máris a családunkban. Örömmel éljük meg a családi légkört vagy tehernek? Türelemmel fordulok a gyerekeimhez, családtagjaimhoz vagy kiborulok? Hálát tudok adni azért, amim van, vagy csak azt nézem, hogy miről kell lemondanom? Önző módon próbálunk üzletelni vagy inkább segíteni szeretnénk? Az üzleti lét alapja, hogy szolgálunk másokat a munkánkkal, üzletünkkel, szolgáltatásainkkal. Tényleg van bennünk ilyen szándék, vagy csak a profit lebeg a szemünk előtt? Eddig is úgy gondoltam, hogy akkor leszünk sikeres, értékes (üzlet)emberek, ha másokon akarunk segíteni.

Most ez kiemelkedően fontos tényező az életünkben. AMIT ADSZ, AZT KAPSZ! Ha nem is mindig, de nagyrészt az élet azt adja vissza, amit másoknak adunk. Mosolyt, kedvességet, pozitív hozzáállását, segítő szándékot.

Zárszóként én azt javaslom, hogy mindenki vegye kezébe azt a bizonyos tükröt és nézzen bele úgy igazán és gondolkodjon el azon, hogy hol tart és ha kell, változtasson. (Nekem jó nagy tükör kellett. :)) Érdemes, mert ez az első lépés az életünkben, hogy más irányt vegyen.

Még egy utolsó tanács mindenkinek, írjátok rá arra a tükörre nagy betűkkel: SZERETET. Ez a szó legyen a használati utasítás az elkövetkező napokhoz, hetekhez, hónapokhoz, évekhez!

 

Borzai László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük