Instagram Facebook LinkedIn
Széchenyi 2020
blog „Menjünk arra, amerre a megérzéseink vezetnek”

„Menjünk arra, amerre a megérzéseink vezetnek”

2022. február. 23.

„Menjünk arra, amerre a megérzéseink vezetnek”

Interjú Illés Adorjánnal, aki 4 év leforgása alatt körbebiciklizte a földet

 

Illés Adorján hihetetlen elhatározással és kitartással 4 év leforgása alatt körbe biciklizte a Földet.

2022. március 5-én Neked is lehetőséged lesz egy kalandtréning során megismerni ennek az elképesztő utazásnak a tanulságait. Mindezt úgy, hogy közben célállítással foglalkozunk, valamint inspirációt és motivációt nyerhetsz önmagad számára ahhoz, hogy a Te éved is lendületbe kerüljön.

Addig is feltettünk Adorjánnak néhány kérdést a tapasztalatairól.

 

- Tulajdonképpen egy egész életet számoltál fel azért, hogy körbebiciklizd a Földet. Milyen céllal tetted mindezt, mi ösztönzött erre a lépésre?

- Erre a kérdésre összetett a válaszom. Vezető mérnökként dolgoztam egy távközlési multinál, ami egyébként nem volt rossz, de egy idő után elkezdtem érezni, hogy többre vágyom. Arra vágytam, hogy a munka értelmet adjon az életemnek és ne egy vállalat álmait valósítsam meg, hanem a sajátomat.

Szerettem volna olyan dolgokkal foglalkozni, amik igazán megdobogtatják a szívem, amiknek a  végzése során megszűnik az idő, mert flowban vagyok. Tenni akartam a Földünkért és az Emberiségért is, ez mozgatott, ebben éreztem a MIÉRT-emet. Miért ne kaphatnék azért fizetést, amit imádok csinálni?

Ezen a gondolaton elindulva felmondtam, és a felmondási idő alatt elkezdtem kialakítani az új életem. Fotózással, holisztikus táncoktatással és mentorálással foglalkoztam. Ekkortájt érkezett haza Szabó Ádám barátom az európai 5 hónapos bringatúrájáról és csillogó szemekkel mesélte, hogy az útja során milyen sok szuper kalandban volt része. Majd elmondta, hogy következő évben (2015) világkörüli kerékpáros expedícióra szeretne menni. Nekem annyira megtetszett ez az ötlet, hogy megkérdeztem, mehetek-e vele? Igennel válaszolt. Ettől a pillanattól kezdve indult az utazásom. Eladtam minden ingóságom, hogy finanszírozni tudjam a földkerülő bringatúrám. Mindent alárendeltem az utazásomnak, mert minden egyes sejtem azt súgta: „Menj, indulj el, ez az az út, ami most a legjobb számodra”!

 

- Volt-e olyan pillanat az utad során, amikor úgy érezted, hogy feladod? Ha igen, mesélnél erről? Miben találtál erőforrást a folytatáshoz?

- Egyszer sem jutott az eszembe, hogy feladnám az utazást. Pedig rengetegszer hozott össze a sors vagy nagyon nehéz vagy életveszélyes helyzetekkel. Többször menekülnöm kellett viharok, nehéz időjárási körülmények miatt, kerekeztem 4600 méter felett, plusz 55 C fokban és mínuszokban is. Megesett, hogy napokig kellett felfelé tekernem, szembeszélben. Nikaraguában az ottlétemkor éppen kitört a polgárháború, ott is eléggé képben kellett lennem, hogy ne történjen velem semmi baj. Párszor ki is raboltak útközben, bár csak viszonylag apróbb dolgokat loptak el tőlem. Szóval hatalmas kihívást jelentett számomra a 4 éves expedíció. Azonban pont ebben találtam meg az egyik csodát, hiszen ezek az embert próbáló helyzetek kihozták belőlem a magabiztosságot és sok értékes tulajdonságomat is megismerhettem, amik egyébként a hétköznapkban nem kerülnek elő. Egyébként maga az utazás annyira fantasztikus volt minden egyes nehézségével együtt, hogy imádtam minden percét. Nem is volt kérdés, hogy folytatom-e. Az utazás maga sodort tovább és tovább.

 

- Van-e kedvenc történeted, ami egy adott országhoz/nemzethez kötődik? Mesélnél róla?

- Ez nehéz kérdés, mert rengeteg kedvenc sztorim van, valószínű egy hétig mesélhetném csak az utazásom tartalomjegyzékét. Kiválasztok egyet: Guatemala jutott az eszembe. Azt vettem észre, miközben átkerekeztem Ázsián, Ausztrálián, Új-Zélandon, Japánon és Észak Amerikán, ill. Mexikón, hogy az emberek nagy részében félelmek és aggodalmak laknak azokkal a helyekkel kapcsolatban, amiket nem ismernek. Szerintem azért, mert a médiából tájékozódnak. Például már Magyarországon féltettek a barátaim, ismerőseim, hogy mi lesz, ha majd Iránba, vagy Pakisztánba érek, mert ott rengeteg a terrorista és el fognak rabolni, meg ilyenek. Aztán persze semmi ilyesmi nem történt. És ahogy haladtam az országokon keresztül, mindenhol azt figyeltem meg, hogy az emberek aggódnak a szomszédos országok, vagy akár városok biztonsága miatt. Amerikában is mondták, hogy ne menjek Mexikóba, mert ott rengeteg a drogcsempész és a bűnöző. Kilenc hónapot töltöttem ott és egy bűnözővel sem találkoztam.  
Viszont amikor Guatemalába értem és a helyiekkel beszélgettem, azt mesélték, hogy ez az ország szuper hely, tök jó fej mindenki, nyugodtan sátorozzak a parkban, vagy ahol jól esik. Egyébként így is tettem. Jó érzés volt, hogy bíztak az emberek saját honfitársaikban.

Íme egy kis videó, amiben az ország egyik kisebb városában bringázgatok, figyeld meg, milyen laza a hangulat:

https://youtu.be/9lvzfnX9UW8

 

- Mi az egyik legnagyobb tanulság számodra, amit az utazásodon megtapasztaltál?

- Megtanultam bízni magamban és az életben. Mondhat akárki akármit, olyan nagy belső erőre tettem szert, hogy napjaim legnagyobb részében nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, bármi is történjék körülöttem. Illetve annak is nagyon örülök, hogy gondolatok fölé tudok emelkedni. Amikor elkezdenék bármi miatt aggódni, szorongani, agyalni, azonnal kidob a folyamat, mert tudatosítottam magamban, hogy MINDIG VAN VÁLASZTÁSOM. Azt választom, hogy észreveszem és ráhangolódom az élet csodájára.

 

- Mit tanácsolnál azoknak az embereknek, akik az álmaikból megvalósítható célt szeretnének formálni?

Nos, először is azt, hogy nagyon megéri tenni az álmaink megvalósításának érdekében. Nem véletlenül kerültek a vágyaink a szívünkbe, hanem hogy arrafelé menjünk, amerre a megérzéseink vezetnek.
Szerintem életünk végéig tanulunk, tapasztalunk és fontos, hogy legyenek céljaink. Az a lényeg az utunkon, hogy jobban megismerjük önmagunkat.
Mindenki egyéni életutat jár be, azonban van pár örök igazság, amiket érdemes kipróbálni.
Menjünk minél többször természetbe. Főleg ha sokat vagyunk városban. Mikor néztél végig utoljára naplementét, napfelkeltét, mikor csodálkoztál rá utoljára a végtelen csillagos égbolt látványára?

Túrázz, ölelj fákat, beszélj az állatokhoz, sokkal jobban fogod érezni magad utána.

Tégy rendszeresen önmagad jóllétéért, legyen ez az egyik fő tevékenységed. Meditálj, relaxálj, írd le az érzéseid, a gondolataid, a vágyaid. Sportolj, jógázz. Tanulj meg szeretettel kapcsolódni önmagadhoz, majd mindenki máshoz is. Tanulj meg kiállni magadért és mondj nemet, ha szükséges. A Te életedben TE vagy a legfontosabb! Tarts ki. Olvass inspiráló könyveket, nézz motiváló videókat, próbálj ki légzőgyakorlatokat és vedd körbe magad olyan emberekkel, akik szeretettel támogatják az utadat.

És tudd, hogy sokkal többre vagy képes, mint gondolnád. A személyiségfejlődés szókapcsolat helyett sokkal jobban szeretem a visszaemlékezés szót. Emlékezz vissza, milyen érzés, amikor magabiztos vagy, amikor tisztán és vonzón lebeg előtted a célod és tudod, hogy el is fogod érni és élvezed majd a folyamatot.

 

Ha Adorján sorait olvasva kedvet kaptál vele együtt eltölteni 4 órát az online térben, akkor jelentkezz a március 5-én tartandó Új lendület online workshopunkra.

MÉG AKCIÓS ÁRON JELENTKEZHETSZ A 4 ÓRÁS ONLINE WORKSHOPRA, MINDÖSSZE 25.000 FORINTÉRT. 

Kérd a részleteket

telefonon: 06 70/610 1534

vagy emailben: molnar.monika@furkeszholding.hu

 

vissza