Hol a határ?
Két komplex szervezetfejlesztési projektünk zárult múlt héten, fél és másfél éves időtartamot öleltek fel, 100 és 450 képzési óra, 14 és 80 tréningrésztvevő bevonásával, 3 és 11 tréner közreműködésével zajlottak a fejlesztések. Nagy munka és izgalmas utazás volt mindenki számára.
A számokból is jól látható, hogy eltérő nagyságrendű programokról van szó, azonban közös pont, hogy mindkét esetben sikerült kialakítani és megerősíteni a vezetői csapatot; tudatos vezetői készségeket építettünk; vízió-misszió-stratégia-taktika tengelyekre terelődött a felső- és középvezetés figyelme; elindult a folyamatok tudatos kialakításának, ábrázolásának és mérhetőségi pontok kialakításának folyamata; erősödött a csapat célmentén történő összetartása; javult az emberek hozzáállása egymáshoz; fejlődött kommunikációs készsége az egyéneknek és szervezet keretek jelentek meg a vállalati kommunikációban.
Számunkra a kézzel fogható eredményeknél is fontosabb a résztvevők visszajelzése, ami alapján nagyon tanulgságosnak, hasznosnak, érdekesnek és izgalmasnak tartották képzéseinket; meglepődve tapasztalták, hogy nem csak padban ülve és órákon át tartó akadémikus értekezéseket hallgatva lehet tanulni, sőt nálunk csak gyakorlatokra épített, saját megélésen alapuló tréningekkel és WorkShop-okkal találkozhattak. Mi azért választjuk ezt a módszert az előadás helyett, mert a saját bőrünkön megélt élmények és azok kihangosított tanulságai könnyen átültethetőek a mindennapok gyakorlatába és tartósan meg is maradnak. A menti.com eszközzel készített visszajelzés arról is tanúskodik, hogy bizony egy ilyen folyamat fárasztó, megerőltető is lehet időnként, hiszen változást csak komfortzónán kívül érhetünk el, ám nagy figyelmet fordítunk rá, hogy minden képzési nap végére pozitív élménnyűvé formáljuk a megélést, ami a jelek szerint túlnyomó többségben sikerül is.
Meg is kérdeztük, hogy milyen tanácsot adnának egy olyan vállalkozás csapattagjai számára, akiknél most indul el egy komplex fejlesztési folyamat, hálás vagyok válaszaikért:
Az egyik zárónapi eredménytermék egy címlap story ábrázolása volt a cégről, 2032-es időpontban. A jelenleg külpiaci szárnypróbálgatásnál tartó cég azt jövendölte maguk számára, hogy 10 év múlva Magyarország környezetében tucatnyi országban jelennek meg termékeik és leányvállalataik és a kérdés már csak annyi marad: ’Hol a határ?’… Fantasztikus érzés volt a felsővezetőkkel közösen alkotva átérezni, hogy erre a kérdésre számukra már nincs és nem is kell, hogy legyen válasz! Úgy vélem, a foglalkozás elérte a célját!
Heinbach Dárius
vissza